Éppen ebben a pillanatban ért véget egy remek társasjáték-menet, melyet apával és bátyámmal, Pistivel játszottunk egész délután. A játék neve Cashflow. Tulajdonképpen nagyon hasonlít az évtizedek óta méltán híres Gazdálkodj okosan! játékra, azonban ez egy picit több. Sokkal több valóságos elemet tartalmaz, illetve már nem veszel házat 75000 forintért. :) De összefoglalva, a játék megtanít arra, hogyan legyél anyagilag független. Na de erről később...
A játék kissé szerepjátékosan kezdődik; Kihúzol egy foglalkozásnevet. A lapon fel vannak tüntetve a kiadások, a hitelek, a bevétel és a megtakarított pénz. Illetve a kiszámolt ,,cashflow'' is, amit a bevételből a kiadásokat kivonva kapunk meg. Vagyis az, ami hó végén megmarad plusz pénzként.
Van a mókuskerék. Ez egy lényeges dolog, amit a mai napokban is tapasztalhatunk. Azt a mókuskereket szimbolizálja, melyet a ma élők s dolgozók rettentő nagy arányban forgatnak. Képzeljünk el egy hónapot. Dolgozol, fizetsz gáz-, villany-, vízszámlát, bevásárolsz, kacatokat (olyan dolgokat, melyek nem létszükségletek) veszel, majd a hónap végére marad a megtakarított pénzed, a cashflow. Aztán kezdődik az új hónap, majd ez így meg tovább éveken, évtizedeken keresztül. Ez az első játéktér. Ezen vannak fizetésnapok (hónapok végét jelölő mezők), üzleti lehetőségeket kínáló mezők, illetve két szerencsétlen mező, a gyermekáldás és a leértékelés mezeje. Mindkettő a való életben is előfordul; Gyermeked születik vagy fizetésmegvonást kapsz. Ez a véget nem érő kerék, melyből csak egyféleképpen szabadulhatsz ki; Ha anyagilag függetlenné válsz.
... És tulajdonképpen az órákon át tartó játszma alatt rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. Mert mindegy, hogy orvos, pilóta, tanár, vagy gondnok vagy, egy a fontos; Hogy bánsz a pénzeddel. Ugyanis ez a mai világban létfontosságú kérdés. Főleg most, ahogy a média zuhatagszerűen közvetíti a nyugdíjpénztárral foglalkozó híreket, riportokat. Mert nagy a baj, 2050-re nem lesz nyugdíj - mondják egyesek. És akkor a fizikai munkára képtelen 70 éves bácsi miből veszi meg a kenyeret vagy a tejet? Semmiből. Nincs nyugdíj, nincs megélhetés.
És én ezért vagyok nagyon hálás, és köszönöm meg a szüleimnek a sok-sok okos tanítást. Mert nem arra tanítanak meg, hogy bulizzam szét a fejem, hanem arra, hogy készüljek fel a nagyvilágra. Ők is felkészítenek. :)
Egyébként tényleg, roppant sok és fontos dolgokat tanultam meg belőle. Nem mellesleg, a mai kört én nyertem meg. :)) Aztán majd kiderül, az itt szerzett tapasztalatokat mennyire tudom évek múlva az életben is hasznosítani...
2010. december 27., hétfő
2010. december 25., szombat
Egy új kezdet...
Szeretettel üdvözöllek immáron negyedik blogomon!:)
Beregszászi Balázs vagyok, a békéscsabai KÖZGÉ 9e, angol kéttanítási nyelvű osztály tanulója, és a szerény, néha kalandokkal teli életemet szeretném bemutatni ezen a blogon keresztül.
Legutóbb olyan egy éve írhattam blogbejegyzést, az akkori http://miroku.blog.hu oldalon, ami azóta is ott áll. Üresen. Kong az ürességtől. :D
Viszont ma valahogy elkeveredtem az első blogomra, ahol még igen gyíkul fogalmaztam, és nem mellesleg erősen hatott rám a mai ritka w-s írás, ami sok mindenkit idegesített. :") De kinőttem belőle, azóta megkomolyodtam, és ezzel az új arccal szeretnék elkezdeni egy új blogot.
Akkor pár szót a jelenemről... Mint már említettem, kéttanítási suliban vagyok, heti 20 (18+2) angolom van, az agyam kezd átállni az angol nyelvre, és ez jó! :D
(Röpke kitérő; Miért is jöttem ebbe a suliba? Tudniillik, nekem minden vágyam a japántanulás volt. Viszont az egyetlen tanulási lehetőségnek a pesti Hunfalvy bizonyult, amire a szüleim egyöntetűen egy erős nemet mondtak. Akkor picit nehezteltem rájuk, most már belátom, igazuk volt... Azonban nekem választanom kellett egy iskolát. Egy olyan iskolát, amivel tudok is valamit kezdeni. Szintén szülői ösztönzésre, és mert célom, hogy japán-magyar-angol tolmács legyek, és mert a mai világban nélkülözhetetlen az angol nyelv, kerestem egy olyan iskolát, ahol jól, nagyon jól tanítanak angolt. A környezetem egyenesen a KÖZGÉ felé mutatott, így hát a választásom is rá esett.)
Vissza a jelenhez. :) Mivel Békéscsabán tanulok, jómagam pedig kötegyáni származású, a két település közti jelentős (körülbelül 50 kilométer) távolság arra kényszerített engem, hogy koleszos legyek. Mivel bátyám is koleszos volt, rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle, amik szükségesek voltak. :) Nem tudom miért, automatikusan az Andrássy koliba kerültem, legnagyobb örömömre. Azért örültem neki annyira, mert rengeteg jót hallottam róla (nem lopnak, fegyelem van, nincs rendetlenség, stb.), és mind fizikai, mind szellemi beállítottságomhoz mérten optimálisnak találtam ezt a helyet. :) Mert igen, a kolesz nagyon jó, nekem tetszik. :) A tanárok jó fejek, a nagyok sem piszkálnak annyira, mint azt vártam, mindenkivel igyekszem jóban lenni, a lányokkal is... Szóval nagyon jó.^_^ És persze, a kaja kifogásolható, de hát na... Éhes ember nem válogat - mondta rengetegszer Papám, aki falusi lévén nem vetette meg a munkát, és sok okos gondolata volt.
Szabadidőmben, mikor engedi (szeptember óta szinte alig...) természetesen mangázok. Még mindig ugyanott, a Hell of Translations drága csapatánál, amit nagyon szeretek az összes tagjával együtt. :D Rengeteg szép élményt köszönhetek Nekik, remélem még többet köszönhetek majd ezután is. :) A jelenleg folyó projektekről nem beszél(het)ek, aki kíváncsi rá, rendszeresen látogassa a http://helloftranslations.net weboldalt. :)
Japán.Hú~, azóta rengeteg minden történt a japánommal kapcsolatban. Szeptember óta japánul tanulok magántanárnál. Nagyon aranyos, kedves, és szuperül tanít. *-* Remélem 5 éven keresztül tanulhatok nála. (:
És ha már nyelvtanulás, és kéttanítási nyelvű iskola, akkor ugye elengedhetetlen a második évtől - mivel ötévesen vagyok - egy második nyelv felvétele. Na mármost, és se németül, se spanyolul nem szeretnék tanulni, mert túl sok lenne már egy harmadik tanult nyelv egyszerre, ezért szeretném a japánt. A helyzet az, hogy van is rá mód, ha minden igaz... Még nem biztos, csak alakul a molekula. Egyelőre a következőképpen áll a dolog: Tudom, hogy a KÖZGÉ lehetőséget biztosít arra, hogy a suliban nem tanulható tantárgyakat egy másik iskolában vegyem fel. Tudom, hogy a Hunfalvy lehetőséget biztosít arra, hogy az évközi vizsgákat le tudom náluk tenni, amennyiben a tanulást meg tudom oldani magántanárnál. Eddig stimm. Megkérdeztem Igazgató urat a dologról, ő azt mondta, a szünet után utánajár a dolgoknak. Most itt vagyunk. :) Reméljük a legjobbakat. :)
És ami egy tini életét nagyban fel tudja forgatni, az a szerelem. Picit fura így, nyíltan beszélni erről. Mert van egy lány, akivel az elmúlt időszakban szimpatizálok (remélem, nem viszonzatlanul.), és tudom, illetve remélem, hogy ezeket a sorokat Ő is olvassa. Ezért egyelőre erről többet nem is szeretnék írni. :-)
Apropó szeretet... Majdnem elfelejtettem... Karácsony van! :) És úgy érzem, ez volt minden idők legjobb Karácsonya. Lehet azért, mert ez volt az az év, mialatt a legtöbbet változtam szellemileg, és értékelődtek bennem át a dolgok... A lényeg, hogy jó volt, és még van hátra egy nap. :) *Az órára néz, 0:07* Illetve, már kevesebb, mint egy nap. :D
Na... Ajándékok. :D Anyáéktól kaptam egy Japán kulturális lexikon c. könyvet, aminek roppantul örültem, főleg mert én rendeltem meg. :"D Mikor belenéztem, eltekintve az egyetlen hátrányától, miszerint magyaros átírásban vannak a japán szavak, tökéletes volt. *-* Erre vágytam. :D Emellett kaptam még Tőlük egy angol-angol szótárt, amit az angoltanárnő kért tőlünk. Belenéztem, tökéletes ez is. :D Korrekt, kidolgozott... :) Plusz egy sálat is kaptam, aminek szintén nagyon örültem, mert az eddigi kicsit kiment a divatból... Legalább most már én is követem a divatot. :D Húgomtól egy házi készítésű hógömböt kaptam. :) Aranyos nagyon :D Bátyámtól meg egy feltelepített XP-t. *-* Na, tulajdonképpen tusfürdőt, meg barátnője hímzett nekem egy kimonós japán nőt. *-*
És persze, főleg facebookon, rengetegen kívántak nagyon boldog karácsonyt. :3
Nos, egyelőre ennyi, fáradt vagyok, ideje aludni menni... :) Majd jelentkezem!
U.i.: A blog kezdeti stádiumban van, folyamatosan szerkesztgetek rajta. .)
Sayounara Minna-san!~
Beregszászi Balázs vagyok, a békéscsabai KÖZGÉ 9e, angol kéttanítási nyelvű osztály tanulója, és a szerény, néha kalandokkal teli életemet szeretném bemutatni ezen a blogon keresztül.
Legutóbb olyan egy éve írhattam blogbejegyzést, az akkori http://miroku.blog.hu oldalon, ami azóta is ott áll. Üresen. Kong az ürességtől. :D
Viszont ma valahogy elkeveredtem az első blogomra, ahol még igen gyíkul fogalmaztam, és nem mellesleg erősen hatott rám a mai ritka w-s írás, ami sok mindenkit idegesített. :") De kinőttem belőle, azóta megkomolyodtam, és ezzel az új arccal szeretnék elkezdeni egy új blogot.
Akkor pár szót a jelenemről... Mint már említettem, kéttanítási suliban vagyok, heti 20 (18+2) angolom van, az agyam kezd átállni az angol nyelvre, és ez jó! :D
(Röpke kitérő; Miért is jöttem ebbe a suliba? Tudniillik, nekem minden vágyam a japántanulás volt. Viszont az egyetlen tanulási lehetőségnek a pesti Hunfalvy bizonyult, amire a szüleim egyöntetűen egy erős nemet mondtak. Akkor picit nehezteltem rájuk, most már belátom, igazuk volt... Azonban nekem választanom kellett egy iskolát. Egy olyan iskolát, amivel tudok is valamit kezdeni. Szintén szülői ösztönzésre, és mert célom, hogy japán-magyar-angol tolmács legyek, és mert a mai világban nélkülözhetetlen az angol nyelv, kerestem egy olyan iskolát, ahol jól, nagyon jól tanítanak angolt. A környezetem egyenesen a KÖZGÉ felé mutatott, így hát a választásom is rá esett.)
Vissza a jelenhez. :) Mivel Békéscsabán tanulok, jómagam pedig kötegyáni származású, a két település közti jelentős (körülbelül 50 kilométer) távolság arra kényszerített engem, hogy koleszos legyek. Mivel bátyám is koleszos volt, rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle, amik szükségesek voltak. :) Nem tudom miért, automatikusan az Andrássy koliba kerültem, legnagyobb örömömre. Azért örültem neki annyira, mert rengeteg jót hallottam róla (nem lopnak, fegyelem van, nincs rendetlenség, stb.), és mind fizikai, mind szellemi beállítottságomhoz mérten optimálisnak találtam ezt a helyet. :) Mert igen, a kolesz nagyon jó, nekem tetszik. :) A tanárok jó fejek, a nagyok sem piszkálnak annyira, mint azt vártam, mindenkivel igyekszem jóban lenni, a lányokkal is... Szóval nagyon jó.^_^ És persze, a kaja kifogásolható, de hát na... Éhes ember nem válogat - mondta rengetegszer Papám, aki falusi lévén nem vetette meg a munkát, és sok okos gondolata volt.
Szabadidőmben, mikor engedi (szeptember óta szinte alig...) természetesen mangázok. Még mindig ugyanott, a Hell of Translations drága csapatánál, amit nagyon szeretek az összes tagjával együtt. :D Rengeteg szép élményt köszönhetek Nekik, remélem még többet köszönhetek majd ezután is. :) A jelenleg folyó projektekről nem beszél(het)ek, aki kíváncsi rá, rendszeresen látogassa a http://helloftranslations.net weboldalt. :)
Japán.Hú~, azóta rengeteg minden történt a japánommal kapcsolatban. Szeptember óta japánul tanulok magántanárnál. Nagyon aranyos, kedves, és szuperül tanít. *-* Remélem 5 éven keresztül tanulhatok nála. (:
És ha már nyelvtanulás, és kéttanítási nyelvű iskola, akkor ugye elengedhetetlen a második évtől - mivel ötévesen vagyok - egy második nyelv felvétele. Na mármost, és se németül, se spanyolul nem szeretnék tanulni, mert túl sok lenne már egy harmadik tanult nyelv egyszerre, ezért szeretném a japánt. A helyzet az, hogy van is rá mód, ha minden igaz... Még nem biztos, csak alakul a molekula. Egyelőre a következőképpen áll a dolog: Tudom, hogy a KÖZGÉ lehetőséget biztosít arra, hogy a suliban nem tanulható tantárgyakat egy másik iskolában vegyem fel. Tudom, hogy a Hunfalvy lehetőséget biztosít arra, hogy az évközi vizsgákat le tudom náluk tenni, amennyiben a tanulást meg tudom oldani magántanárnál. Eddig stimm. Megkérdeztem Igazgató urat a dologról, ő azt mondta, a szünet után utánajár a dolgoknak. Most itt vagyunk. :) Reméljük a legjobbakat. :)
És ami egy tini életét nagyban fel tudja forgatni, az a szerelem. Picit fura így, nyíltan beszélni erről. Mert van egy lány, akivel az elmúlt időszakban szimpatizálok (remélem, nem viszonzatlanul.), és tudom, illetve remélem, hogy ezeket a sorokat Ő is olvassa. Ezért egyelőre erről többet nem is szeretnék írni. :-)
Apropó szeretet... Majdnem elfelejtettem... Karácsony van! :) És úgy érzem, ez volt minden idők legjobb Karácsonya. Lehet azért, mert ez volt az az év, mialatt a legtöbbet változtam szellemileg, és értékelődtek bennem át a dolgok... A lényeg, hogy jó volt, és még van hátra egy nap. :) *Az órára néz, 0:07* Illetve, már kevesebb, mint egy nap. :D
Na... Ajándékok. :D Anyáéktól kaptam egy Japán kulturális lexikon c. könyvet, aminek roppantul örültem, főleg mert én rendeltem meg. :"D Mikor belenéztem, eltekintve az egyetlen hátrányától, miszerint magyaros átírásban vannak a japán szavak, tökéletes volt. *-* Erre vágytam. :D Emellett kaptam még Tőlük egy angol-angol szótárt, amit az angoltanárnő kért tőlünk. Belenéztem, tökéletes ez is. :D Korrekt, kidolgozott... :) Plusz egy sálat is kaptam, aminek szintén nagyon örültem, mert az eddigi kicsit kiment a divatból... Legalább most már én is követem a divatot. :D Húgomtól egy házi készítésű hógömböt kaptam. :) Aranyos nagyon :D Bátyámtól meg egy feltelepített XP-t. *-* Na, tulajdonképpen tusfürdőt, meg barátnője hímzett nekem egy kimonós japán nőt. *-*
És persze, főleg facebookon, rengetegen kívántak nagyon boldog karácsonyt. :3
Nos, egyelőre ennyi, fáradt vagyok, ideje aludni menni... :) Majd jelentkezem!
U.i.: A blog kezdeti stádiumban van, folyamatosan szerkesztgetek rajta. .)
Sayounara Minna-san!~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)