Na, üdv újra! :)
Rég nem írtam, már hiányzott egy kis írás. Az igazat megvallva, mostanában úgy le vagyok foglalva mindennel, hogy időm se lenne bejegyzéseket írogatnom. Illetve, elárulok egy titkot, nem szeretek kisebb bejegyzéseket írni, minden fontos dologról. Csak akkor, ha összejön egy nagyobb adag, amit leírhatok, így nem kell az olvasó(k)nak többször felnézni, nem maradnak le sok mindenről ^^" Mert most lenne miről...
Kezdjük az osztálykirándulással, arról még nem volt szó... Egyik, korábbi bejegyzésemben szépen karakterbe foglaltam, mennyire imádom és szeretem az osztályt, minden faszán és lazán indult, tök jó volt minden. Viszont ezt kezdem úgy érezni, egyáltalán nem úgy van, ahogy a mesékben van... Mondjuk úgy, felébredtem a mesevilágból, amibe szeptember derekán cseppentem. Történt ugyanis, hogy az osztálykirándulás időpontját május 12-14-ra rakták, azaz a MondoCon 14-15-i hetét félig fedve. Már először is nagyon gyanús volt az egész, de reménykedtem, nincs igazam. Nos de, igazam volt. És akkor válasszak a _Barátok_ között, akiket évente nagyon ritkán látok, és Őket mondhatom igazi barátnak, és az osztály között, akikkel minden nap találkozok, és mondjuk úgy, el vagyok. És mindezt tegyem úgy, hogy senkit ne bántsak meg, és persze, nekem is jó legyen. Nos, én a Cont választottam. Döntésemért lehet utálni, megvetni, gonosznak és szemétnek tartani. Az osztályom ezt kb. meg is tette, azóta eléggé felhős a viszony... Én lettem a kívülálló...
De evezzünk más vizekre, egy kicsit nyugodtabb és sekélyebb területre... Volt egyszer, mit ad Isten, visszakószálódtam a Békéscsabai Anime Társaság facebookos csoportjára, és elkezdtem beszélgetni a többiekkel... Aztán egyszer, mikor úgy adódott, elugrottam plakátolni pár taggal, és összehaverkodtunk. Tök jó volt, végre igazán felszabadultnak és elfogadottnak éreztem magam a többi, velem egy témát szerető emberek körében. Azóta voltam már vetítésen, ott szuperül éreztem magam. Megismertem személyesen is Lacit, akinél akartam japánul tanulni, csak aztán mégsem jött össze, és több, jófej emberrel is találkoztam. ^___^ Szóval megyek még többet is, muhaha >:D Illetve, összejött egy kisebb csapat a BAT-osok közül, akikkel így összejárunk, talizunk, vízipipázunk, esőben ázunk, meg hasonlók.
Mi van még... Hirtelen eszembe se jutnak a dolgok. ^^" Hmm... Mangázgatok még mostanság, sajnos szeptember óta eléggé lelassultam, de igyekszem! :) Hamarosan egy nagy adag mangát pakolunk ki, reméljük az olvasóknak tetszeni fog. :)
És most, most fogom befejezni ezt a bejegyzést... Elfáradtam, megyek, és tanulok még egy kicsit, aztán 9-re jönnek Pistiék Pécsről, jön anya is 'Csabára, és talán megyünk vásárooolni. *-* És eszünk valamit, mert én nagyon éhes vagyok ><,
Ja ne! :)
2011. április 14., csütörtök
2011. március 5., szombat
Readers' Corner
A British Council idén meghirdetett egy olvasóversenyt. A feladat egyszerű: Olvass el három, könnyített szövegű könvyet 0-től 6-os szintig terjedő skálán, válaszolj a pitiáner ( tényleg azok...) kérdésekre és várj.
A suliban, a Tanárnő szólt nekünk a versenyről, és én egyből kedvet kaptam. Amúgy is el akartam kezdeni már olvasni, s ez egy jó lehetőség volt. Az osztály nagy része benne volt, pár kivétellel, mert minek alapon...
Az első könyvem: Raymond Chandler - The big sleep - stage 4
Alapjában nem szeretem a krimiket, de ez különösen tetszett Kicsit utána néztem a szerzőnek, és kiderült, hogy egy nagyon híres íróról van szó. Nem nagyon vagyok jártas a krimikben, de ez a könyv tele volt fordulatokkal, izgalmas epizódokkal, sőt, néha vicces párbeszédekkel. Élvezet volt olvasni. Csak azt sajnálom, hogy olyan hamar vége lett az ügynek. És egy dolgot hiányoltam nagyon a sztoriból... A történet teli volt férfiakkal... Mindössze egy-két nő szerepelt benne... A főszereplő karaktere így is eléggé férfias, kemény, néha rideg volt, s így a regény is kicsit azzá vált... És ez néha kicsit unalmassá tette a könyvet.
A második könyvem: John Escott - Great Crimes - stage 4
Nos, ez a könyv nekem egyáltalán nem tetszett. 11 híres bűncselekményt tartalmaz, olyat, mint a Bonnie és Clyde, vagy Kennedy elnök meggyilkolása vagy a Mona Lisa ellopása. Lehet, hogy velem van a hiba, az én érdeklődésemet ezek a típusú könyvek nem keltik fel. Sajnálom. Nálam ez a könyv teljes bukás volt.
A harmadik, és egyben utolsó könyvem: Eric Segal - Love story - stage 3
Volt már krimi, történelmi történeteket, most pedig jöjjön egy kis romantikus dráma. Megmondom őszintén, szükségem volt egy kis felüdülésre... És meg is kaptam; többé kevésbé. A történet viccesen és kellemesen indul, a két főszereplő összejön, boldogságban és gazdaságban élnek, minden szuper. Aztán a történet vége fele a hangulat fagyossá és szomorúvá válik... És végződik szomorúan. De a történet nekem tetszett, szóval élmény volt olvasni - Nem is csoda, hogy egyből olvastam ki.
Végeztem a három könyvvel, csütörtökön elmentem és regisztráltam magam a versenyre.
De mielőtt eljöttem volna, elhoztam a könyvet, amit mindig is szerettem volna elolvasni.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Tulajdonképpen Brigi mondta, hogy nemrég olvasta el, és bánja, hogy eddig nem olvasta .. Szóval megadta a lökést, hogy én is kezembe vegyem. Hát, majd meglátjuk...
Ennyi volt a könyvdélelőtt, sziasztok! :)
A suliban, a Tanárnő szólt nekünk a versenyről, és én egyből kedvet kaptam. Amúgy is el akartam kezdeni már olvasni, s ez egy jó lehetőség volt. Az osztály nagy része benne volt, pár kivétellel, mert minek alapon...
Az első könyvem: Raymond Chandler - The big sleep - stage 4
Alapjában nem szeretem a krimiket, de ez különösen tetszett Kicsit utána néztem a szerzőnek, és kiderült, hogy egy nagyon híres íróról van szó. Nem nagyon vagyok jártas a krimikben, de ez a könyv tele volt fordulatokkal, izgalmas epizódokkal, sőt, néha vicces párbeszédekkel. Élvezet volt olvasni. Csak azt sajnálom, hogy olyan hamar vége lett az ügynek. És egy dolgot hiányoltam nagyon a sztoriból... A történet teli volt férfiakkal... Mindössze egy-két nő szerepelt benne... A főszereplő karaktere így is eléggé férfias, kemény, néha rideg volt, s így a regény is kicsit azzá vált... És ez néha kicsit unalmassá tette a könyvet.
A második könyvem: John Escott - Great Crimes - stage 4
Nos, ez a könyv nekem egyáltalán nem tetszett. 11 híres bűncselekményt tartalmaz, olyat, mint a Bonnie és Clyde, vagy Kennedy elnök meggyilkolása vagy a Mona Lisa ellopása. Lehet, hogy velem van a hiba, az én érdeklődésemet ezek a típusú könyvek nem keltik fel. Sajnálom. Nálam ez a könyv teljes bukás volt.
A harmadik, és egyben utolsó könyvem: Eric Segal - Love story - stage 3
Volt már krimi, történelmi történeteket, most pedig jöjjön egy kis romantikus dráma. Megmondom őszintén, szükségem volt egy kis felüdülésre... És meg is kaptam; többé kevésbé. A történet viccesen és kellemesen indul, a két főszereplő összejön, boldogságban és gazdaságban élnek, minden szuper. Aztán a történet vége fele a hangulat fagyossá és szomorúvá válik... És végződik szomorúan. De a történet nekem tetszett, szóval élmény volt olvasni - Nem is csoda, hogy egyből olvastam ki.
Végeztem a három könyvvel, csütörtökön elmentem és regisztráltam magam a versenyre.
De mielőtt eljöttem volna, elhoztam a könyvet, amit mindig is szerettem volna elolvasni.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Tulajdonképpen Brigi mondta, hogy nemrég olvasta el, és bánja, hogy eddig nem olvasta .. Szóval megadta a lökést, hogy én is kezembe vegyem. Hát, majd meglátjuk...
Ennyi volt a könyvdélelőtt, sziasztok! :)
2011. február 13., vasárnap
Spanyol vs. Német
Mint minden nulladikos középiskolásnak, nekem is választanom kellett egy második nyelvet az angol mellé. A KÖZGÉ-ben két választható nyelv van, a német és a spanyol. Ebben a bejegyzésben szeretném megindokolni, miért választottam azt, amit...
De előtte, szeretném leszögezni, hogy én mindig is japánt akartam tanulni. Nem spanyolt, és nem is németet. Utánajártam az igazgató úrnál, mik a lehetőségek, van-e mód, hogy a japánt vegyem fel. A válasz pár hét után egy hatalmas nem volt. Holott nyílt napon, mikor voltunk, ki lett hangsúlyozva, hogy ha valamilyen tantárgyat akarunk felvenni egy másik suliban, megtehetjük. Hát, úgy tűnik, mégsem. Na, mindegy, beletörődtem, mert mást úgysem tehetek.. :)
De akkor válasszak, német vagy spanyol? Spanyol vagy német? Melyik érné meg nekem jobban? Melyiket tudnám hasznosítani a későbbiekben? Melyik lenne kifizetődőbb?
Lássuk a németet:
- A magyar külkereskedelmi viszonyok Németországgal a legjobban, a legtöbb importálás és exportálás Németországhoz köthető.
- Közép-Európában a legtöbbet beszélt nyelv.
- Az itthoni vendéglátóipar elsődleges nyelve a német. A sok turista inkább beszél németül, mintsem angolul.
... és most a spanyolt:
- A spanyolt nem csak Spanyolországban, de lassan egész Amerikában is beszélik. Vagyis eléggé elterjedt nyelv.
- A spanyol tagja a világ öt legbeszéltebb nyelve közé tartozik az angol, a francia, a kínai és az arab mellett.
A német nyelvet Magyarországon második nyelvként beszélik, eléggé elterjedt. Viszont a spanyol kuriózumnak számít - azt hiszem -, hiszen nem sokan tanulnak spanyolul.
Újra a kérdés, német vagy spanyol? Melyik hasznosítható Magyarországon, mint egy tolmácsolható nyelv? Természetesen a spanyol. Hiszen olyan, hogy német-magyar tolmács ma már nem létezik. Mellesleg tolmácsként akkor vagyok sikeres, ha minél több emberhez jut el a nevem, ha minél több ügyfelem van. A német nyelvet 100 millióan beszélik. A spanyolt 400 millióan. Ezek után szerintem nem is kérdés, miért választottam ezt.
Továbbá, ha a japán szemszögből is megnézem a dolgot, a japánok az USA-val széles kereskedelmi kapcsolata van, így kamatoztatható is. És ahogy észrevettem a neten böngészgetve, rengeteg spanyol nyelvű manga és feliratozott anime létezik, ami arra utal, hogy a spanyolul beszélők érdeklődnek Japán iránt.
Nos, ennyi lett volna, remélem megkaptátok, amit vártatok. :)
További szép napot! ^^
2011. január 15., szombat
Be grateful!
Először is, szeretném megjegyezni, nem szokásom magyar emberként, magyar blogon, magyar embereknek szánt, magyar nyelven íródott bejegyzésben angol szavakat, kifejezéseket használni, de tulajdonképpen az angol nyelv az, ami engem most blogolásra sarkalt. Egyébként rettentően bosszantó és felháborító dolog az, ha valaki angolul (még akkor is, ha lassan mindenki beszél angolul ..) nyilvánul meg olyan emberek közt, akikkel magyarul is képes beszélni, de valahogy az angolt mégis jobb(?) nyelvnek találja... Hát, szép. Ez valószínűleg a menőzés egyik szánalmasabb fajtája. Na, téma lezárva, mert nem ezt akartam most leírni.
Ma, a BBC-n láttam egy műsort a Bagdadban évtizedek óta súlyos problémákat okozó ajakhasadás-kórról. (Pontosan nem tudom, mi a neve.) Borzasztó, amit ott láttam. Egy anya életében a legszebb dolog a gyermeke, de csalódottak voltak, amint megtudták, miben szenved a gyermekük. Ők mondták. Az egyik nő elmesélte, a férje meg akarta fojtani az ajakhasadásos gyermekét. "Szomorú, hogy vannak a Földön még olyan apák, akik tudnának ártani a gyermeküknek" - mondta a kétségbeesett asszony. Szörnyű volt nézni a sok szomorú, még alig pár éves arcokat. Szerencsére többeket sikerült műtéttel "helyrehozni", de többeknek sajnos nincs pénzük a beavatkozásra, bárhogy is gyűjtenek...
Egy más, megdöbbentő tény:
A héten, angol órán több videót néztünk meg arról, milyen lenne az a falu, amibe a világ több, mint 6 milliárd emberét összesűrítenénk.
Többek közt ez volt a legjobb és leglényegretörőbb videó. Akik nem tudnak angolul, bizony sajnálhatják, sok érdekes és megdöbbentő dolgot tartalmaz.
Véleményem szerint borzasztó a mai világ helyzete. Az, hogy több, mint 20%-a a Földnek éhínségben szenved, és 15%-a túlsúlyos, valahol felháborító. Amíg a kövér amerikaiak zabálják a hamburgert és a sültkrumplit kétpofára, addig Afrikában milliók éheznek... Aztán... 20% nem tud higiénikus vízhez jutni, amíg a többi 80% pazarolja azt, nem hogy annak az egyötödnek is adna... De ez még semmi... 1% napról napra éhenhal. 56% egyáltalán nem él higiénikus környezetben. Ez több, mint 3 milliárd ember. Vírusok, fertőzések, baktériumok jellemzi a fél emberiséget. Ezt nevezzük mi 21. századnak?! Aztán... Eltekintve az egészségügytől... A felnőttek 15%-a nem tudna olvasni. Semmilyen nyelven. Ez valahol nem kétségbeejtő? =/
Lényeg, ami lényeg, azok, akiknek van lehetőségük olvasni ezt a blogot, gondolkozzanak el ezen. Gondolkozzanak el azon, hogy minek, hogyan, miért és mennyire kell hálásak legyünk.
Hogy miért is kell hálásnak lenni? Azért, hogy egy olyan helyre születtél, ahol ételt kaptál minden nap, fedélt a fejed felé. Azért, hogy nem kell minden nap úgy felkelni, hogy megint nincs mit enned, és ha enni akarsz, meg kell keresned magadnak. Azért, hogy a szüleid iskolába járattak, tanulhattál, azért, hogy lettél valaki. Azért, hogy tanulhattál, azért, hogy egy bizonyos (emberekként változó) szinten művelt vagy. Azért, hogy tudod, mi az a szeretet, a család, a szórakozás, a békesség, az jóllakott gyomor, a felüdített nyelőcső, a pihent test, a könyv... És még sorolhatnám.
Tehát ezért lett a mai hetem jelmondata: Be grateful! - azaz "Légy hálás!" :)
Én az vagyok.
Ma, a BBC-n láttam egy műsort a Bagdadban évtizedek óta súlyos problémákat okozó ajakhasadás-kórról. (Pontosan nem tudom, mi a neve.) Borzasztó, amit ott láttam. Egy anya életében a legszebb dolog a gyermeke, de csalódottak voltak, amint megtudták, miben szenved a gyermekük. Ők mondták. Az egyik nő elmesélte, a férje meg akarta fojtani az ajakhasadásos gyermekét. "Szomorú, hogy vannak a Földön még olyan apák, akik tudnának ártani a gyermeküknek" - mondta a kétségbeesett asszony. Szörnyű volt nézni a sok szomorú, még alig pár éves arcokat. Szerencsére többeket sikerült műtéttel "helyrehozni", de többeknek sajnos nincs pénzük a beavatkozásra, bárhogy is gyűjtenek...
Egy más, megdöbbentő tény:
A héten, angol órán több videót néztünk meg arról, milyen lenne az a falu, amibe a világ több, mint 6 milliárd emberét összesűrítenénk.
Többek közt ez volt a legjobb és leglényegretörőbb videó. Akik nem tudnak angolul, bizony sajnálhatják, sok érdekes és megdöbbentő dolgot tartalmaz.
Véleményem szerint borzasztó a mai világ helyzete. Az, hogy több, mint 20%-a a Földnek éhínségben szenved, és 15%-a túlsúlyos, valahol felháborító. Amíg a kövér amerikaiak zabálják a hamburgert és a sültkrumplit kétpofára, addig Afrikában milliók éheznek... Aztán... 20% nem tud higiénikus vízhez jutni, amíg a többi 80% pazarolja azt, nem hogy annak az egyötödnek is adna... De ez még semmi... 1% napról napra éhenhal. 56% egyáltalán nem él higiénikus környezetben. Ez több, mint 3 milliárd ember. Vírusok, fertőzések, baktériumok jellemzi a fél emberiséget. Ezt nevezzük mi 21. századnak?! Aztán... Eltekintve az egészségügytől... A felnőttek 15%-a nem tudna olvasni. Semmilyen nyelven. Ez valahol nem kétségbeejtő? =/
Lényeg, ami lényeg, azok, akiknek van lehetőségük olvasni ezt a blogot, gondolkozzanak el ezen. Gondolkozzanak el azon, hogy minek, hogyan, miért és mennyire kell hálásak legyünk.
Hogy miért is kell hálásnak lenni? Azért, hogy egy olyan helyre születtél, ahol ételt kaptál minden nap, fedélt a fejed felé. Azért, hogy nem kell minden nap úgy felkelni, hogy megint nincs mit enned, és ha enni akarsz, meg kell keresned magadnak. Azért, hogy a szüleid iskolába járattak, tanulhattál, azért, hogy lettél valaki. Azért, hogy tanulhattál, azért, hogy egy bizonyos (emberekként változó) szinten művelt vagy. Azért, hogy tudod, mi az a szeretet, a család, a szórakozás, a békesség, az jóllakott gyomor, a felüdített nyelőcső, a pihent test, a könyv... És még sorolhatnám.
Tehát ezért lett a mai hetem jelmondata: Be grateful! - azaz "Légy hálás!" :)
Én az vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)