Na, üdv újra! :)
Rég nem írtam, már hiányzott egy kis írás. Az igazat megvallva, mostanában úgy le vagyok foglalva mindennel, hogy időm se lenne bejegyzéseket írogatnom. Illetve, elárulok egy titkot, nem szeretek kisebb bejegyzéseket írni, minden fontos dologról. Csak akkor, ha összejön egy nagyobb adag, amit leírhatok, így nem kell az olvasó(k)nak többször felnézni, nem maradnak le sok mindenről ^^" Mert most lenne miről...
Kezdjük az osztálykirándulással, arról még nem volt szó... Egyik, korábbi bejegyzésemben szépen karakterbe foglaltam, mennyire imádom és szeretem az osztályt, minden faszán és lazán indult, tök jó volt minden. Viszont ezt kezdem úgy érezni, egyáltalán nem úgy van, ahogy a mesékben van... Mondjuk úgy, felébredtem a mesevilágból, amibe szeptember derekán cseppentem. Történt ugyanis, hogy az osztálykirándulás időpontját május 12-14-ra rakták, azaz a MondoCon 14-15-i hetét félig fedve. Már először is nagyon gyanús volt az egész, de reménykedtem, nincs igazam. Nos de, igazam volt. És akkor válasszak a _Barátok_ között, akiket évente nagyon ritkán látok, és Őket mondhatom igazi barátnak, és az osztály között, akikkel minden nap találkozok, és mondjuk úgy, el vagyok. És mindezt tegyem úgy, hogy senkit ne bántsak meg, és persze, nekem is jó legyen. Nos, én a Cont választottam. Döntésemért lehet utálni, megvetni, gonosznak és szemétnek tartani. Az osztályom ezt kb. meg is tette, azóta eléggé felhős a viszony... Én lettem a kívülálló...
De evezzünk más vizekre, egy kicsit nyugodtabb és sekélyebb területre... Volt egyszer, mit ad Isten, visszakószálódtam a Békéscsabai Anime Társaság facebookos csoportjára, és elkezdtem beszélgetni a többiekkel... Aztán egyszer, mikor úgy adódott, elugrottam plakátolni pár taggal, és összehaverkodtunk. Tök jó volt, végre igazán felszabadultnak és elfogadottnak éreztem magam a többi, velem egy témát szerető emberek körében. Azóta voltam már vetítésen, ott szuperül éreztem magam. Megismertem személyesen is Lacit, akinél akartam japánul tanulni, csak aztán mégsem jött össze, és több, jófej emberrel is találkoztam. ^___^ Szóval megyek még többet is, muhaha >:D Illetve, összejött egy kisebb csapat a BAT-osok közül, akikkel így összejárunk, talizunk, vízipipázunk, esőben ázunk, meg hasonlók.
Mi van még... Hirtelen eszembe se jutnak a dolgok. ^^" Hmm... Mangázgatok még mostanság, sajnos szeptember óta eléggé lelassultam, de igyekszem! :) Hamarosan egy nagy adag mangát pakolunk ki, reméljük az olvasóknak tetszeni fog. :)
És most, most fogom befejezni ezt a bejegyzést... Elfáradtam, megyek, és tanulok még egy kicsit, aztán 9-re jönnek Pistiék Pécsről, jön anya is 'Csabára, és talán megyünk vásárooolni. *-* És eszünk valamit, mert én nagyon éhes vagyok ><,
Ja ne! :)
2011. április 14., csütörtök
2011. március 5., szombat
Readers' Corner
A British Council idén meghirdetett egy olvasóversenyt. A feladat egyszerű: Olvass el három, könnyített szövegű könvyet 0-től 6-os szintig terjedő skálán, válaszolj a pitiáner ( tényleg azok...) kérdésekre és várj.
A suliban, a Tanárnő szólt nekünk a versenyről, és én egyből kedvet kaptam. Amúgy is el akartam kezdeni már olvasni, s ez egy jó lehetőség volt. Az osztály nagy része benne volt, pár kivétellel, mert minek alapon...
Az első könyvem: Raymond Chandler - The big sleep - stage 4
Alapjában nem szeretem a krimiket, de ez különösen tetszett Kicsit utána néztem a szerzőnek, és kiderült, hogy egy nagyon híres íróról van szó. Nem nagyon vagyok jártas a krimikben, de ez a könyv tele volt fordulatokkal, izgalmas epizódokkal, sőt, néha vicces párbeszédekkel. Élvezet volt olvasni. Csak azt sajnálom, hogy olyan hamar vége lett az ügynek. És egy dolgot hiányoltam nagyon a sztoriból... A történet teli volt férfiakkal... Mindössze egy-két nő szerepelt benne... A főszereplő karaktere így is eléggé férfias, kemény, néha rideg volt, s így a regény is kicsit azzá vált... És ez néha kicsit unalmassá tette a könyvet.
A második könyvem: John Escott - Great Crimes - stage 4
Nos, ez a könyv nekem egyáltalán nem tetszett. 11 híres bűncselekményt tartalmaz, olyat, mint a Bonnie és Clyde, vagy Kennedy elnök meggyilkolása vagy a Mona Lisa ellopása. Lehet, hogy velem van a hiba, az én érdeklődésemet ezek a típusú könyvek nem keltik fel. Sajnálom. Nálam ez a könyv teljes bukás volt.
A harmadik, és egyben utolsó könyvem: Eric Segal - Love story - stage 3
Volt már krimi, történelmi történeteket, most pedig jöjjön egy kis romantikus dráma. Megmondom őszintén, szükségem volt egy kis felüdülésre... És meg is kaptam; többé kevésbé. A történet viccesen és kellemesen indul, a két főszereplő összejön, boldogságban és gazdaságban élnek, minden szuper. Aztán a történet vége fele a hangulat fagyossá és szomorúvá válik... És végződik szomorúan. De a történet nekem tetszett, szóval élmény volt olvasni - Nem is csoda, hogy egyből olvastam ki.
Végeztem a három könyvvel, csütörtökön elmentem és regisztráltam magam a versenyre.
De mielőtt eljöttem volna, elhoztam a könyvet, amit mindig is szerettem volna elolvasni.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Tulajdonképpen Brigi mondta, hogy nemrég olvasta el, és bánja, hogy eddig nem olvasta .. Szóval megadta a lökést, hogy én is kezembe vegyem. Hát, majd meglátjuk...
Ennyi volt a könyvdélelőtt, sziasztok! :)
A suliban, a Tanárnő szólt nekünk a versenyről, és én egyből kedvet kaptam. Amúgy is el akartam kezdeni már olvasni, s ez egy jó lehetőség volt. Az osztály nagy része benne volt, pár kivétellel, mert minek alapon...
Az első könyvem: Raymond Chandler - The big sleep - stage 4
Alapjában nem szeretem a krimiket, de ez különösen tetszett Kicsit utána néztem a szerzőnek, és kiderült, hogy egy nagyon híres íróról van szó. Nem nagyon vagyok jártas a krimikben, de ez a könyv tele volt fordulatokkal, izgalmas epizódokkal, sőt, néha vicces párbeszédekkel. Élvezet volt olvasni. Csak azt sajnálom, hogy olyan hamar vége lett az ügynek. És egy dolgot hiányoltam nagyon a sztoriból... A történet teli volt férfiakkal... Mindössze egy-két nő szerepelt benne... A főszereplő karaktere így is eléggé férfias, kemény, néha rideg volt, s így a regény is kicsit azzá vált... És ez néha kicsit unalmassá tette a könyvet.
A második könyvem: John Escott - Great Crimes - stage 4
Nos, ez a könyv nekem egyáltalán nem tetszett. 11 híres bűncselekményt tartalmaz, olyat, mint a Bonnie és Clyde, vagy Kennedy elnök meggyilkolása vagy a Mona Lisa ellopása. Lehet, hogy velem van a hiba, az én érdeklődésemet ezek a típusú könyvek nem keltik fel. Sajnálom. Nálam ez a könyv teljes bukás volt.
A harmadik, és egyben utolsó könyvem: Eric Segal - Love story - stage 3
Volt már krimi, történelmi történeteket, most pedig jöjjön egy kis romantikus dráma. Megmondom őszintén, szükségem volt egy kis felüdülésre... És meg is kaptam; többé kevésbé. A történet viccesen és kellemesen indul, a két főszereplő összejön, boldogságban és gazdaságban élnek, minden szuper. Aztán a történet vége fele a hangulat fagyossá és szomorúvá válik... És végződik szomorúan. De a történet nekem tetszett, szóval élmény volt olvasni - Nem is csoda, hogy egyből olvastam ki.
Végeztem a három könyvvel, csütörtökön elmentem és regisztráltam magam a versenyre.
De mielőtt eljöttem volna, elhoztam a könyvet, amit mindig is szerettem volna elolvasni.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Tulajdonképpen Brigi mondta, hogy nemrég olvasta el, és bánja, hogy eddig nem olvasta .. Szóval megadta a lökést, hogy én is kezembe vegyem. Hát, majd meglátjuk...
Ennyi volt a könyvdélelőtt, sziasztok! :)
2011. február 13., vasárnap
Spanyol vs. Német
Mint minden nulladikos középiskolásnak, nekem is választanom kellett egy második nyelvet az angol mellé. A KÖZGÉ-ben két választható nyelv van, a német és a spanyol. Ebben a bejegyzésben szeretném megindokolni, miért választottam azt, amit...
De előtte, szeretném leszögezni, hogy én mindig is japánt akartam tanulni. Nem spanyolt, és nem is németet. Utánajártam az igazgató úrnál, mik a lehetőségek, van-e mód, hogy a japánt vegyem fel. A válasz pár hét után egy hatalmas nem volt. Holott nyílt napon, mikor voltunk, ki lett hangsúlyozva, hogy ha valamilyen tantárgyat akarunk felvenni egy másik suliban, megtehetjük. Hát, úgy tűnik, mégsem. Na, mindegy, beletörődtem, mert mást úgysem tehetek.. :)
De akkor válasszak, német vagy spanyol? Spanyol vagy német? Melyik érné meg nekem jobban? Melyiket tudnám hasznosítani a későbbiekben? Melyik lenne kifizetődőbb?
Lássuk a németet:
- A magyar külkereskedelmi viszonyok Németországgal a legjobban, a legtöbb importálás és exportálás Németországhoz köthető.
- Közép-Európában a legtöbbet beszélt nyelv.
- Az itthoni vendéglátóipar elsődleges nyelve a német. A sok turista inkább beszél németül, mintsem angolul.
... és most a spanyolt:
- A spanyolt nem csak Spanyolországban, de lassan egész Amerikában is beszélik. Vagyis eléggé elterjedt nyelv.
- A spanyol tagja a világ öt legbeszéltebb nyelve közé tartozik az angol, a francia, a kínai és az arab mellett.
A német nyelvet Magyarországon második nyelvként beszélik, eléggé elterjedt. Viszont a spanyol kuriózumnak számít - azt hiszem -, hiszen nem sokan tanulnak spanyolul.
Újra a kérdés, német vagy spanyol? Melyik hasznosítható Magyarországon, mint egy tolmácsolható nyelv? Természetesen a spanyol. Hiszen olyan, hogy német-magyar tolmács ma már nem létezik. Mellesleg tolmácsként akkor vagyok sikeres, ha minél több emberhez jut el a nevem, ha minél több ügyfelem van. A német nyelvet 100 millióan beszélik. A spanyolt 400 millióan. Ezek után szerintem nem is kérdés, miért választottam ezt.
Továbbá, ha a japán szemszögből is megnézem a dolgot, a japánok az USA-val széles kereskedelmi kapcsolata van, így kamatoztatható is. És ahogy észrevettem a neten böngészgetve, rengeteg spanyol nyelvű manga és feliratozott anime létezik, ami arra utal, hogy a spanyolul beszélők érdeklődnek Japán iránt.
Nos, ennyi lett volna, remélem megkaptátok, amit vártatok. :)
További szép napot! ^^
2011. január 15., szombat
Be grateful!
Először is, szeretném megjegyezni, nem szokásom magyar emberként, magyar blogon, magyar embereknek szánt, magyar nyelven íródott bejegyzésben angol szavakat, kifejezéseket használni, de tulajdonképpen az angol nyelv az, ami engem most blogolásra sarkalt. Egyébként rettentően bosszantó és felháborító dolog az, ha valaki angolul (még akkor is, ha lassan mindenki beszél angolul ..) nyilvánul meg olyan emberek közt, akikkel magyarul is képes beszélni, de valahogy az angolt mégis jobb(?) nyelvnek találja... Hát, szép. Ez valószínűleg a menőzés egyik szánalmasabb fajtája. Na, téma lezárva, mert nem ezt akartam most leírni.
Ma, a BBC-n láttam egy műsort a Bagdadban évtizedek óta súlyos problémákat okozó ajakhasadás-kórról. (Pontosan nem tudom, mi a neve.) Borzasztó, amit ott láttam. Egy anya életében a legszebb dolog a gyermeke, de csalódottak voltak, amint megtudták, miben szenved a gyermekük. Ők mondták. Az egyik nő elmesélte, a férje meg akarta fojtani az ajakhasadásos gyermekét. "Szomorú, hogy vannak a Földön még olyan apák, akik tudnának ártani a gyermeküknek" - mondta a kétségbeesett asszony. Szörnyű volt nézni a sok szomorú, még alig pár éves arcokat. Szerencsére többeket sikerült műtéttel "helyrehozni", de többeknek sajnos nincs pénzük a beavatkozásra, bárhogy is gyűjtenek...
Egy más, megdöbbentő tény:
A héten, angol órán több videót néztünk meg arról, milyen lenne az a falu, amibe a világ több, mint 6 milliárd emberét összesűrítenénk.
Többek közt ez volt a legjobb és leglényegretörőbb videó. Akik nem tudnak angolul, bizony sajnálhatják, sok érdekes és megdöbbentő dolgot tartalmaz.
Véleményem szerint borzasztó a mai világ helyzete. Az, hogy több, mint 20%-a a Földnek éhínségben szenved, és 15%-a túlsúlyos, valahol felháborító. Amíg a kövér amerikaiak zabálják a hamburgert és a sültkrumplit kétpofára, addig Afrikában milliók éheznek... Aztán... 20% nem tud higiénikus vízhez jutni, amíg a többi 80% pazarolja azt, nem hogy annak az egyötödnek is adna... De ez még semmi... 1% napról napra éhenhal. 56% egyáltalán nem él higiénikus környezetben. Ez több, mint 3 milliárd ember. Vírusok, fertőzések, baktériumok jellemzi a fél emberiséget. Ezt nevezzük mi 21. századnak?! Aztán... Eltekintve az egészségügytől... A felnőttek 15%-a nem tudna olvasni. Semmilyen nyelven. Ez valahol nem kétségbeejtő? =/
Lényeg, ami lényeg, azok, akiknek van lehetőségük olvasni ezt a blogot, gondolkozzanak el ezen. Gondolkozzanak el azon, hogy minek, hogyan, miért és mennyire kell hálásak legyünk.
Hogy miért is kell hálásnak lenni? Azért, hogy egy olyan helyre születtél, ahol ételt kaptál minden nap, fedélt a fejed felé. Azért, hogy nem kell minden nap úgy felkelni, hogy megint nincs mit enned, és ha enni akarsz, meg kell keresned magadnak. Azért, hogy a szüleid iskolába járattak, tanulhattál, azért, hogy lettél valaki. Azért, hogy tanulhattál, azért, hogy egy bizonyos (emberekként változó) szinten művelt vagy. Azért, hogy tudod, mi az a szeretet, a család, a szórakozás, a békesség, az jóllakott gyomor, a felüdített nyelőcső, a pihent test, a könyv... És még sorolhatnám.
Tehát ezért lett a mai hetem jelmondata: Be grateful! - azaz "Légy hálás!" :)
Én az vagyok.
Ma, a BBC-n láttam egy műsort a Bagdadban évtizedek óta súlyos problémákat okozó ajakhasadás-kórról. (Pontosan nem tudom, mi a neve.) Borzasztó, amit ott láttam. Egy anya életében a legszebb dolog a gyermeke, de csalódottak voltak, amint megtudták, miben szenved a gyermekük. Ők mondták. Az egyik nő elmesélte, a férje meg akarta fojtani az ajakhasadásos gyermekét. "Szomorú, hogy vannak a Földön még olyan apák, akik tudnának ártani a gyermeküknek" - mondta a kétségbeesett asszony. Szörnyű volt nézni a sok szomorú, még alig pár éves arcokat. Szerencsére többeket sikerült műtéttel "helyrehozni", de többeknek sajnos nincs pénzük a beavatkozásra, bárhogy is gyűjtenek...
Egy más, megdöbbentő tény:
A héten, angol órán több videót néztünk meg arról, milyen lenne az a falu, amibe a világ több, mint 6 milliárd emberét összesűrítenénk.
Többek közt ez volt a legjobb és leglényegretörőbb videó. Akik nem tudnak angolul, bizony sajnálhatják, sok érdekes és megdöbbentő dolgot tartalmaz.
Véleményem szerint borzasztó a mai világ helyzete. Az, hogy több, mint 20%-a a Földnek éhínségben szenved, és 15%-a túlsúlyos, valahol felháborító. Amíg a kövér amerikaiak zabálják a hamburgert és a sültkrumplit kétpofára, addig Afrikában milliók éheznek... Aztán... 20% nem tud higiénikus vízhez jutni, amíg a többi 80% pazarolja azt, nem hogy annak az egyötödnek is adna... De ez még semmi... 1% napról napra éhenhal. 56% egyáltalán nem él higiénikus környezetben. Ez több, mint 3 milliárd ember. Vírusok, fertőzések, baktériumok jellemzi a fél emberiséget. Ezt nevezzük mi 21. századnak?! Aztán... Eltekintve az egészségügytől... A felnőttek 15%-a nem tudna olvasni. Semmilyen nyelven. Ez valahol nem kétségbeejtő? =/
Lényeg, ami lényeg, azok, akiknek van lehetőségük olvasni ezt a blogot, gondolkozzanak el ezen. Gondolkozzanak el azon, hogy minek, hogyan, miért és mennyire kell hálásak legyünk.
Hogy miért is kell hálásnak lenni? Azért, hogy egy olyan helyre születtél, ahol ételt kaptál minden nap, fedélt a fejed felé. Azért, hogy nem kell minden nap úgy felkelni, hogy megint nincs mit enned, és ha enni akarsz, meg kell keresned magadnak. Azért, hogy a szüleid iskolába járattak, tanulhattál, azért, hogy lettél valaki. Azért, hogy tanulhattál, azért, hogy egy bizonyos (emberekként változó) szinten művelt vagy. Azért, hogy tudod, mi az a szeretet, a család, a szórakozás, a békesség, az jóllakott gyomor, a felüdített nyelőcső, a pihent test, a könyv... És még sorolhatnám.
Tehát ezért lett a mai hetem jelmondata: Be grateful! - azaz "Légy hálás!" :)
Én az vagyok.
2010. december 27., hétfő
Cashflow - avagy Játssz az életeddel!
Éppen ebben a pillanatban ért véget egy remek társasjáték-menet, melyet apával és bátyámmal, Pistivel játszottunk egész délután. A játék neve Cashflow. Tulajdonképpen nagyon hasonlít az évtizedek óta méltán híres Gazdálkodj okosan! játékra, azonban ez egy picit több. Sokkal több valóságos elemet tartalmaz, illetve már nem veszel házat 75000 forintért. :) De összefoglalva, a játék megtanít arra, hogyan legyél anyagilag független. Na de erről később...
A játék kissé szerepjátékosan kezdődik; Kihúzol egy foglalkozásnevet. A lapon fel vannak tüntetve a kiadások, a hitelek, a bevétel és a megtakarított pénz. Illetve a kiszámolt ,,cashflow'' is, amit a bevételből a kiadásokat kivonva kapunk meg. Vagyis az, ami hó végén megmarad plusz pénzként.
Van a mókuskerék. Ez egy lényeges dolog, amit a mai napokban is tapasztalhatunk. Azt a mókuskereket szimbolizálja, melyet a ma élők s dolgozók rettentő nagy arányban forgatnak. Képzeljünk el egy hónapot. Dolgozol, fizetsz gáz-, villany-, vízszámlát, bevásárolsz, kacatokat (olyan dolgokat, melyek nem létszükségletek) veszel, majd a hónap végére marad a megtakarított pénzed, a cashflow. Aztán kezdődik az új hónap, majd ez így meg tovább éveken, évtizedeken keresztül. Ez az első játéktér. Ezen vannak fizetésnapok (hónapok végét jelölő mezők), üzleti lehetőségeket kínáló mezők, illetve két szerencsétlen mező, a gyermekáldás és a leértékelés mezeje. Mindkettő a való életben is előfordul; Gyermeked születik vagy fizetésmegvonást kapsz. Ez a véget nem érő kerék, melyből csak egyféleképpen szabadulhatsz ki; Ha anyagilag függetlenné válsz.
... És tulajdonképpen az órákon át tartó játszma alatt rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. Mert mindegy, hogy orvos, pilóta, tanár, vagy gondnok vagy, egy a fontos; Hogy bánsz a pénzeddel. Ugyanis ez a mai világban létfontosságú kérdés. Főleg most, ahogy a média zuhatagszerűen közvetíti a nyugdíjpénztárral foglalkozó híreket, riportokat. Mert nagy a baj, 2050-re nem lesz nyugdíj - mondják egyesek. És akkor a fizikai munkára képtelen 70 éves bácsi miből veszi meg a kenyeret vagy a tejet? Semmiből. Nincs nyugdíj, nincs megélhetés.
És én ezért vagyok nagyon hálás, és köszönöm meg a szüleimnek a sok-sok okos tanítást. Mert nem arra tanítanak meg, hogy bulizzam szét a fejem, hanem arra, hogy készüljek fel a nagyvilágra. Ők is felkészítenek. :)
Egyébként tényleg, roppant sok és fontos dolgokat tanultam meg belőle. Nem mellesleg, a mai kört én nyertem meg. :)) Aztán majd kiderül, az itt szerzett tapasztalatokat mennyire tudom évek múlva az életben is hasznosítani...
A játék kissé szerepjátékosan kezdődik; Kihúzol egy foglalkozásnevet. A lapon fel vannak tüntetve a kiadások, a hitelek, a bevétel és a megtakarított pénz. Illetve a kiszámolt ,,cashflow'' is, amit a bevételből a kiadásokat kivonva kapunk meg. Vagyis az, ami hó végén megmarad plusz pénzként.
Van a mókuskerék. Ez egy lényeges dolog, amit a mai napokban is tapasztalhatunk. Azt a mókuskereket szimbolizálja, melyet a ma élők s dolgozók rettentő nagy arányban forgatnak. Képzeljünk el egy hónapot. Dolgozol, fizetsz gáz-, villany-, vízszámlát, bevásárolsz, kacatokat (olyan dolgokat, melyek nem létszükségletek) veszel, majd a hónap végére marad a megtakarított pénzed, a cashflow. Aztán kezdődik az új hónap, majd ez így meg tovább éveken, évtizedeken keresztül. Ez az első játéktér. Ezen vannak fizetésnapok (hónapok végét jelölő mezők), üzleti lehetőségeket kínáló mezők, illetve két szerencsétlen mező, a gyermekáldás és a leértékelés mezeje. Mindkettő a való életben is előfordul; Gyermeked születik vagy fizetésmegvonást kapsz. Ez a véget nem érő kerék, melyből csak egyféleképpen szabadulhatsz ki; Ha anyagilag függetlenné válsz.
... És tulajdonképpen az órákon át tartó játszma alatt rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. Mert mindegy, hogy orvos, pilóta, tanár, vagy gondnok vagy, egy a fontos; Hogy bánsz a pénzeddel. Ugyanis ez a mai világban létfontosságú kérdés. Főleg most, ahogy a média zuhatagszerűen közvetíti a nyugdíjpénztárral foglalkozó híreket, riportokat. Mert nagy a baj, 2050-re nem lesz nyugdíj - mondják egyesek. És akkor a fizikai munkára képtelen 70 éves bácsi miből veszi meg a kenyeret vagy a tejet? Semmiből. Nincs nyugdíj, nincs megélhetés.
És én ezért vagyok nagyon hálás, és köszönöm meg a szüleimnek a sok-sok okos tanítást. Mert nem arra tanítanak meg, hogy bulizzam szét a fejem, hanem arra, hogy készüljek fel a nagyvilágra. Ők is felkészítenek. :)
Egyébként tényleg, roppant sok és fontos dolgokat tanultam meg belőle. Nem mellesleg, a mai kört én nyertem meg. :)) Aztán majd kiderül, az itt szerzett tapasztalatokat mennyire tudom évek múlva az életben is hasznosítani...
2010. december 25., szombat
Egy új kezdet...
Szeretettel üdvözöllek immáron negyedik blogomon!:)
Beregszászi Balázs vagyok, a békéscsabai KÖZGÉ 9e, angol kéttanítási nyelvű osztály tanulója, és a szerény, néha kalandokkal teli életemet szeretném bemutatni ezen a blogon keresztül.
Legutóbb olyan egy éve írhattam blogbejegyzést, az akkori http://miroku.blog.hu oldalon, ami azóta is ott áll. Üresen. Kong az ürességtől. :D
Viszont ma valahogy elkeveredtem az első blogomra, ahol még igen gyíkul fogalmaztam, és nem mellesleg erősen hatott rám a mai ritka w-s írás, ami sok mindenkit idegesített. :") De kinőttem belőle, azóta megkomolyodtam, és ezzel az új arccal szeretnék elkezdeni egy új blogot.
Akkor pár szót a jelenemről... Mint már említettem, kéttanítási suliban vagyok, heti 20 (18+2) angolom van, az agyam kezd átállni az angol nyelvre, és ez jó! :D
(Röpke kitérő; Miért is jöttem ebbe a suliba? Tudniillik, nekem minden vágyam a japántanulás volt. Viszont az egyetlen tanulási lehetőségnek a pesti Hunfalvy bizonyult, amire a szüleim egyöntetűen egy erős nemet mondtak. Akkor picit nehezteltem rájuk, most már belátom, igazuk volt... Azonban nekem választanom kellett egy iskolát. Egy olyan iskolát, amivel tudok is valamit kezdeni. Szintén szülői ösztönzésre, és mert célom, hogy japán-magyar-angol tolmács legyek, és mert a mai világban nélkülözhetetlen az angol nyelv, kerestem egy olyan iskolát, ahol jól, nagyon jól tanítanak angolt. A környezetem egyenesen a KÖZGÉ felé mutatott, így hát a választásom is rá esett.)
Vissza a jelenhez. :) Mivel Békéscsabán tanulok, jómagam pedig kötegyáni származású, a két település közti jelentős (körülbelül 50 kilométer) távolság arra kényszerített engem, hogy koleszos legyek. Mivel bátyám is koleszos volt, rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle, amik szükségesek voltak. :) Nem tudom miért, automatikusan az Andrássy koliba kerültem, legnagyobb örömömre. Azért örültem neki annyira, mert rengeteg jót hallottam róla (nem lopnak, fegyelem van, nincs rendetlenség, stb.), és mind fizikai, mind szellemi beállítottságomhoz mérten optimálisnak találtam ezt a helyet. :) Mert igen, a kolesz nagyon jó, nekem tetszik. :) A tanárok jó fejek, a nagyok sem piszkálnak annyira, mint azt vártam, mindenkivel igyekszem jóban lenni, a lányokkal is... Szóval nagyon jó.^_^ És persze, a kaja kifogásolható, de hát na... Éhes ember nem válogat - mondta rengetegszer Papám, aki falusi lévén nem vetette meg a munkát, és sok okos gondolata volt.
Szabadidőmben, mikor engedi (szeptember óta szinte alig...) természetesen mangázok. Még mindig ugyanott, a Hell of Translations drága csapatánál, amit nagyon szeretek az összes tagjával együtt. :D Rengeteg szép élményt köszönhetek Nekik, remélem még többet köszönhetek majd ezután is. :) A jelenleg folyó projektekről nem beszél(het)ek, aki kíváncsi rá, rendszeresen látogassa a http://helloftranslations.net weboldalt. :)
Japán.Hú~, azóta rengeteg minden történt a japánommal kapcsolatban. Szeptember óta japánul tanulok magántanárnál. Nagyon aranyos, kedves, és szuperül tanít. *-* Remélem 5 éven keresztül tanulhatok nála. (:
És ha már nyelvtanulás, és kéttanítási nyelvű iskola, akkor ugye elengedhetetlen a második évtől - mivel ötévesen vagyok - egy második nyelv felvétele. Na mármost, és se németül, se spanyolul nem szeretnék tanulni, mert túl sok lenne már egy harmadik tanult nyelv egyszerre, ezért szeretném a japánt. A helyzet az, hogy van is rá mód, ha minden igaz... Még nem biztos, csak alakul a molekula. Egyelőre a következőképpen áll a dolog: Tudom, hogy a KÖZGÉ lehetőséget biztosít arra, hogy a suliban nem tanulható tantárgyakat egy másik iskolában vegyem fel. Tudom, hogy a Hunfalvy lehetőséget biztosít arra, hogy az évközi vizsgákat le tudom náluk tenni, amennyiben a tanulást meg tudom oldani magántanárnál. Eddig stimm. Megkérdeztem Igazgató urat a dologról, ő azt mondta, a szünet után utánajár a dolgoknak. Most itt vagyunk. :) Reméljük a legjobbakat. :)
És ami egy tini életét nagyban fel tudja forgatni, az a szerelem. Picit fura így, nyíltan beszélni erről. Mert van egy lány, akivel az elmúlt időszakban szimpatizálok (remélem, nem viszonzatlanul.), és tudom, illetve remélem, hogy ezeket a sorokat Ő is olvassa. Ezért egyelőre erről többet nem is szeretnék írni. :-)
Apropó szeretet... Majdnem elfelejtettem... Karácsony van! :) És úgy érzem, ez volt minden idők legjobb Karácsonya. Lehet azért, mert ez volt az az év, mialatt a legtöbbet változtam szellemileg, és értékelődtek bennem át a dolgok... A lényeg, hogy jó volt, és még van hátra egy nap. :) *Az órára néz, 0:07* Illetve, már kevesebb, mint egy nap. :D
Na... Ajándékok. :D Anyáéktól kaptam egy Japán kulturális lexikon c. könyvet, aminek roppantul örültem, főleg mert én rendeltem meg. :"D Mikor belenéztem, eltekintve az egyetlen hátrányától, miszerint magyaros átírásban vannak a japán szavak, tökéletes volt. *-* Erre vágytam. :D Emellett kaptam még Tőlük egy angol-angol szótárt, amit az angoltanárnő kért tőlünk. Belenéztem, tökéletes ez is. :D Korrekt, kidolgozott... :) Plusz egy sálat is kaptam, aminek szintén nagyon örültem, mert az eddigi kicsit kiment a divatból... Legalább most már én is követem a divatot. :D Húgomtól egy házi készítésű hógömböt kaptam. :) Aranyos nagyon :D Bátyámtól meg egy feltelepített XP-t. *-* Na, tulajdonképpen tusfürdőt, meg barátnője hímzett nekem egy kimonós japán nőt. *-*
És persze, főleg facebookon, rengetegen kívántak nagyon boldog karácsonyt. :3
Nos, egyelőre ennyi, fáradt vagyok, ideje aludni menni... :) Majd jelentkezem!
U.i.: A blog kezdeti stádiumban van, folyamatosan szerkesztgetek rajta. .)
Sayounara Minna-san!~
Beregszászi Balázs vagyok, a békéscsabai KÖZGÉ 9e, angol kéttanítási nyelvű osztály tanulója, és a szerény, néha kalandokkal teli életemet szeretném bemutatni ezen a blogon keresztül.
Legutóbb olyan egy éve írhattam blogbejegyzést, az akkori http://miroku.blog.hu oldalon, ami azóta is ott áll. Üresen. Kong az ürességtől. :D
Viszont ma valahogy elkeveredtem az első blogomra, ahol még igen gyíkul fogalmaztam, és nem mellesleg erősen hatott rám a mai ritka w-s írás, ami sok mindenkit idegesített. :") De kinőttem belőle, azóta megkomolyodtam, és ezzel az új arccal szeretnék elkezdeni egy új blogot.
Akkor pár szót a jelenemről... Mint már említettem, kéttanítási suliban vagyok, heti 20 (18+2) angolom van, az agyam kezd átállni az angol nyelvre, és ez jó! :D
(Röpke kitérő; Miért is jöttem ebbe a suliba? Tudniillik, nekem minden vágyam a japántanulás volt. Viszont az egyetlen tanulási lehetőségnek a pesti Hunfalvy bizonyult, amire a szüleim egyöntetűen egy erős nemet mondtak. Akkor picit nehezteltem rájuk, most már belátom, igazuk volt... Azonban nekem választanom kellett egy iskolát. Egy olyan iskolát, amivel tudok is valamit kezdeni. Szintén szülői ösztönzésre, és mert célom, hogy japán-magyar-angol tolmács legyek, és mert a mai világban nélkülözhetetlen az angol nyelv, kerestem egy olyan iskolát, ahol jól, nagyon jól tanítanak angolt. A környezetem egyenesen a KÖZGÉ felé mutatott, így hát a választásom is rá esett.)
Vissza a jelenhez. :) Mivel Békéscsabán tanulok, jómagam pedig kötegyáni származású, a két település közti jelentős (körülbelül 50 kilométer) távolság arra kényszerített engem, hogy koleszos legyek. Mivel bátyám is koleszos volt, rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőle, amik szükségesek voltak. :) Nem tudom miért, automatikusan az Andrássy koliba kerültem, legnagyobb örömömre. Azért örültem neki annyira, mert rengeteg jót hallottam róla (nem lopnak, fegyelem van, nincs rendetlenség, stb.), és mind fizikai, mind szellemi beállítottságomhoz mérten optimálisnak találtam ezt a helyet. :) Mert igen, a kolesz nagyon jó, nekem tetszik. :) A tanárok jó fejek, a nagyok sem piszkálnak annyira, mint azt vártam, mindenkivel igyekszem jóban lenni, a lányokkal is... Szóval nagyon jó.^_^ És persze, a kaja kifogásolható, de hát na... Éhes ember nem válogat - mondta rengetegszer Papám, aki falusi lévén nem vetette meg a munkát, és sok okos gondolata volt.
Szabadidőmben, mikor engedi (szeptember óta szinte alig...) természetesen mangázok. Még mindig ugyanott, a Hell of Translations drága csapatánál, amit nagyon szeretek az összes tagjával együtt. :D Rengeteg szép élményt köszönhetek Nekik, remélem még többet köszönhetek majd ezután is. :) A jelenleg folyó projektekről nem beszél(het)ek, aki kíváncsi rá, rendszeresen látogassa a http://helloftranslations.net weboldalt. :)
Japán.Hú~, azóta rengeteg minden történt a japánommal kapcsolatban. Szeptember óta japánul tanulok magántanárnál. Nagyon aranyos, kedves, és szuperül tanít. *-* Remélem 5 éven keresztül tanulhatok nála. (:
És ha már nyelvtanulás, és kéttanítási nyelvű iskola, akkor ugye elengedhetetlen a második évtől - mivel ötévesen vagyok - egy második nyelv felvétele. Na mármost, és se németül, se spanyolul nem szeretnék tanulni, mert túl sok lenne már egy harmadik tanult nyelv egyszerre, ezért szeretném a japánt. A helyzet az, hogy van is rá mód, ha minden igaz... Még nem biztos, csak alakul a molekula. Egyelőre a következőképpen áll a dolog: Tudom, hogy a KÖZGÉ lehetőséget biztosít arra, hogy a suliban nem tanulható tantárgyakat egy másik iskolában vegyem fel. Tudom, hogy a Hunfalvy lehetőséget biztosít arra, hogy az évközi vizsgákat le tudom náluk tenni, amennyiben a tanulást meg tudom oldani magántanárnál. Eddig stimm. Megkérdeztem Igazgató urat a dologról, ő azt mondta, a szünet után utánajár a dolgoknak. Most itt vagyunk. :) Reméljük a legjobbakat. :)
És ami egy tini életét nagyban fel tudja forgatni, az a szerelem. Picit fura így, nyíltan beszélni erről. Mert van egy lány, akivel az elmúlt időszakban szimpatizálok (remélem, nem viszonzatlanul.), és tudom, illetve remélem, hogy ezeket a sorokat Ő is olvassa. Ezért egyelőre erről többet nem is szeretnék írni. :-)
Apropó szeretet... Majdnem elfelejtettem... Karácsony van! :) És úgy érzem, ez volt minden idők legjobb Karácsonya. Lehet azért, mert ez volt az az év, mialatt a legtöbbet változtam szellemileg, és értékelődtek bennem át a dolgok... A lényeg, hogy jó volt, és még van hátra egy nap. :) *Az órára néz, 0:07* Illetve, már kevesebb, mint egy nap. :D
Na... Ajándékok. :D Anyáéktól kaptam egy Japán kulturális lexikon c. könyvet, aminek roppantul örültem, főleg mert én rendeltem meg. :"D Mikor belenéztem, eltekintve az egyetlen hátrányától, miszerint magyaros átírásban vannak a japán szavak, tökéletes volt. *-* Erre vágytam. :D Emellett kaptam még Tőlük egy angol-angol szótárt, amit az angoltanárnő kért tőlünk. Belenéztem, tökéletes ez is. :D Korrekt, kidolgozott... :) Plusz egy sálat is kaptam, aminek szintén nagyon örültem, mert az eddigi kicsit kiment a divatból... Legalább most már én is követem a divatot. :D Húgomtól egy házi készítésű hógömböt kaptam. :) Aranyos nagyon :D Bátyámtól meg egy feltelepített XP-t. *-* Na, tulajdonképpen tusfürdőt, meg barátnője hímzett nekem egy kimonós japán nőt. *-*
És persze, főleg facebookon, rengetegen kívántak nagyon boldog karácsonyt. :3
Nos, egyelőre ennyi, fáradt vagyok, ideje aludni menni... :) Majd jelentkezem!
U.i.: A blog kezdeti stádiumban van, folyamatosan szerkesztgetek rajta. .)
Sayounara Minna-san!~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)