2011. január 15., szombat

Be grateful!

Először is, szeretném megjegyezni, nem szokásom magyar emberként, magyar blogon, magyar embereknek szánt, magyar nyelven íródott bejegyzésben angol szavakat, kifejezéseket használni, de tulajdonképpen az angol nyelv az, ami engem most blogolásra sarkalt. Egyébként rettentően bosszantó és felháborító dolog az, ha valaki angolul (még akkor is, ha lassan mindenki beszél angolul ..) nyilvánul meg olyan emberek közt, akikkel magyarul is képes beszélni, de valahogy az angolt mégis jobb(?) nyelvnek találja... Hát, szép. Ez valószínűleg a menőzés egyik szánalmasabb fajtája. Na, téma lezárva, mert nem ezt akartam most leírni.


Ma, a BBC-n láttam egy műsort a Bagdadban évtizedek óta súlyos problémákat okozó ajakhasadás-kórról. (Pontosan nem tudom, mi a neve.) Borzasztó, amit ott láttam. Egy anya életében a legszebb dolog a gyermeke, de csalódottak voltak, amint megtudták, miben szenved a gyermekük. Ők mondták. Az egyik nő elmesélte, a férje meg akarta fojtani az ajakhasadásos gyermekét. "Szomorú, hogy vannak a Földön még olyan apák, akik tudnának ártani a gyermeküknek" - mondta a kétségbeesett asszony. Szörnyű volt nézni a sok szomorú, még alig pár éves arcokat. Szerencsére többeket sikerült műtéttel "helyrehozni", de többeknek sajnos nincs pénzük a beavatkozásra, bárhogy is gyűjtenek...


Egy más, megdöbbentő tény:

A héten, angol órán több videót néztünk meg arról, milyen lenne az a falu, amibe a világ több, mint 6 milliárd emberét összesűrítenénk. 




Többek közt ez volt a legjobb és leglényegretörőbb videó. Akik nem tudnak angolul, bizony sajnálhatják,  sok érdekes és megdöbbentő dolgot tartalmaz.


Véleményem szerint borzasztó a mai világ helyzete. Az, hogy több, mint 20%-a a Földnek éhínségben szenved, és 15%-a túlsúlyos, valahol felháborító. Amíg a kövér amerikaiak zabálják a hamburgert és a sültkrumplit kétpofára, addig Afrikában milliók éheznek... Aztán... 20% nem tud higiénikus vízhez jutni, amíg a többi 80% pazarolja azt, nem hogy annak az egyötödnek is adna... De ez még semmi... 1% napról napra éhenhal. 56% egyáltalán nem él higiénikus környezetben. Ez több, mint 3 milliárd ember. Vírusok, fertőzések, baktériumok jellemzi a fél emberiséget. Ezt nevezzük mi 21. századnak?! Aztán... Eltekintve az egészségügytől... A felnőttek 15%-a nem tudna olvasni. Semmilyen nyelven. Ez valahol nem kétségbeejtő? =/


Lényeg, ami lényeg, azok, akiknek van lehetőségük olvasni ezt a blogot, gondolkozzanak el ezen. Gondolkozzanak el azon, hogy minek, hogyan, miért és mennyire kell hálásak legyünk.


Hogy miért is kell hálásnak lenni? Azért, hogy egy olyan helyre születtél, ahol ételt kaptál minden nap, fedélt a fejed felé. Azért, hogy nem kell minden nap úgy felkelni, hogy megint nincs mit enned, és ha enni akarsz, meg kell keresned magadnak. Azért, hogy a szüleid iskolába járattak, tanulhattál, azért, hogy lettél valaki. Azért, hogy tanulhattál, azért, hogy egy bizonyos (emberekként változó) szinten művelt vagy. Azért, hogy tudod, mi az a szeretet, a család, a szórakozás, a békesség, az jóllakott gyomor, a felüdített nyelőcső, a pihent test, a könyv... És még sorolhatnám.


Tehát ezért lett a mai hetem jelmondata: Be grateful! - azaz "Légy hálás!" :)


Én az vagyok.